Floppy&Me, KutyaKütyük

Vásárlástól a sürgősségiig

– avagy, hogy teltek a napok indulás előtt

 

Ott tartottam előző bejegyzésemben, hogy megszületett a pontos útiterv és a koncepció. Nem sokkal ezután az indulásom időpontját is kitűztem: február 18, vasárnap.

A január lázas készülődéssel telt. Megvettem mindent, amit hasznosnak véltem az úthoz. Főleg a videóbloghoz szükséges kütyükre ment el a spórolt pénzem, de úgy voltam vele, hogy ha már audiovizuális megörökítésben gondolkozom, akkor ennek meg kell adni a módját.

Végeredményében a következő eszközöket szereztem meg, melyek segítségével igyekszem ezt a videóblogot élvezhetővé varázsolni:

 

  • iPhone 8 plus

Sokat gondolkoztam azon, hogy mégis milyen kamerát válasszak. A milliós értékű Sony kameráktól kezdve egészen a telefonokig, több mindent is számításba vettem. Praktikussági szempontokból (meg azért, mert mellesleg nincs fölös másfél millióm) végül a telefon mellett döntöttem.

Itt is elindult az agonizálás: bár mindig is Apple fan voltam, a legújabb szoftverfrissítések okán emlegettem néhányszor az almás cég dolgozóinak édesanyját. Vetélytársként a Samsung merült fel bennem. Végül megnéztem egy rakás YouTube videót arról, hogy melyik készülék mire képes és az iPhone 8 plusszos kategóriája győzött. Meglehet, részlehajló voltam kicsit, de fenének van kedve újra beleszokni az Android-ba.

 

  • GoPro Hero 5 Black:

Ezt az eszközt igazából ex-barátomnak köszönhetem, aki szakításunkkor finoman fogalmazva „odaajándékozta” nekem ezt a közösen beszerzett, de általa finanszírozott készüléket. Ő úgy ítélte meg, hogy nem elég jó a minősége. Szerintem ez csak beállítás és utómunka kérdése. Persze, Gyűrűk Urát nem lehet vele forgatni, de egyelőre nem is tervezem, hogy Peter Jackson babérjaira törjek. Arra pontosan megfelel ez az akciókamera, hogy oda, ahová az iPhone-t félnék elvinni, velem tartson.

 

  • GoPro tartozékok:

Decemberben az ominózus budapesti kocsikázás után leadtam a forródrótot rokonaimnak karácsonyi ajándékok terén. Elsődlegesen GoPro tartozékokat kértem. Nővéremék – akik szintén aktív GoPro felhasználók – ezt olyan komolyan vették, hogy egy fekete koffernyi tartozékkal ajándékoztak meg. Ha akarom, a mellkasomra, Floppy farkára, az autó visszapillantótükrére, vagy egy tengerben úszó sörösdobozra is ráerősíthetem a kamerát. A lehetőségek tárháza végtelen.

 

  • Feiyu-Tech SPG gimbal:

Ahhoz, hogy minőségi felvételeket készítsek, egyértelműen szükségem volt egy stabilizátorra. Eleinte természetesen a DJI Osmo készülékét nézegettem, de csakhamar beláttam, hogy nincs pénzem külön telefon és akciókamera gimbal-ra. Így végül a „kettő az egyben” Feiyu-Tech SPG mellett döntöttem, ami idáig egy jó választásnak tűnik.

 

  • Noname gagyi kínai tripod:

Abban a csodás korban élünk, amikor, ha leírod a Facebook messenger-en egy random város nevét valamelyik barátodnak, másnap kapsz a Booking-tól egy e-mailt az emlegetett helyiségben lévő apartmanok árzuhanásáról. Ez egyszerre lenyűgöző, rémisztő és bosszantó.

Mikor már javában csemegéztem a jobbnál-jobb kamerás eszközökből, a Facebook volt oly kedves egy ötlábú tripod reklámját kidobni elém. Mivel alig került 5000 forintba és úgy tűnt, bármire könnyedén felerősíthető, azonnal meg is rendeltem egyet babakék színben. Több, mint két hónapot vártam rá, de legalább úgy tűnik, hogy a maga egyszerűségében valóban hasznos kis jószág.

 

  • Rode Videomic me mikrofon:

Ahhoz, hogy minőségi hangfelvétel készüljön a videóbloghoz, szükséges egy jó mikrofon. Vagy legalábbis, a Rode iPhone-hoz legyártott mikrofonjának reklámja nagyon jól elhiteti ezt velünk.

Még nem sikerült rájönnöm, hogy volt-e értelme ennek a beruházásnak, de ígérem, amint kiderül, megosztom veletek. (Egyelőre még a különbséget se nagyon hallom aközött, amikor mikrofonnal, vagy anélkül veszem fel a hangot, de legalább ilyen kütyüm is van. Amúgy tök profinak tűnik az a szőrpamacs a telefonon.)

 

Ezeket az eszközöket leszámítva még beszereztem SD kártyát, power bank-ot, kábeleket, töltőket, töltőkábeleket és persze a videóvágáshoz szükséges, számítógépes programokat.

Miután mindent elintéztem, elérkezett a búcsúbulim dátuma: február 10. Meghívtam az összes barátomat zenész kollégámmal, Petivel közösen bérelt budapesti lakásunkba, szétrúgtuk a ház oldalát, majd elmentünk Budapest egyik ismert szórakozóhelyére. A buli végül olyan jól sikerült, hogy másnapra se a pénztárcám, se az irataim nem voltak meg. És hát nincs is annál szebb érzés, mint amikor egy héttel az indulásod előtt a jogsidat és a személyidet is meg kell csináltatnod.

Elég a történethez annyi, hogy az irataim hiányában kénytelen voltam egy héttel halasztani az indulást. Ez azért is jött ki jól, mert február 18-án leterített a lábamról egy olyan vírus, aminek köszönhetően a vasárnapomat sürgősségin töltöttem infúzióra kötve. Végül tehát iratok ide, vagy oda, úgysem tudtam volna a megálmodott napon útra kelni.

Így esett, hogy 25-ére tűztem ki indulásom napját. Az időjárás nem könnyítette meg az előkészületeket: a környezetemben mindenki arra bíztatott, hogy tovább halasszam a rajtot. De nem bírtam tovább várni.

„Lesz ami lesz”- így voltam vele. „Ha az első kanyarba kicsúszok az útról, akkor talán el se kell, hogy induljak.”

Eredetileg Maribor felé vettem volna az irányt, de az intenzív havazás miatt (és azért, mert Mariborban illene síelnem is, amihez pedig roppant tehetségtelen vagyok) végül úgy döntöttem, hogy módosítom az utamat. Szerencsémre egyik legjobb barátnőm, Petra épp egy fotósoknak szervezett workshop-ra készült Zágrábba kollégáival, akik voltak olyan kedvesek, hogy felajánlottak számomra helyet a szállásukon.

Így Floppy-val végül február 25-én kezdtük meg road trippünket a horvát fővárost irányba véve, félúton Trieszt felé, 4 profi fotós társaságában.

 


Hasznosnak találtad a cikket? Ha igen, kövess minket utunkon a Facebook-on is és iratkozz fel Youtube csatornánkra. Grazie mille! 🙂

Floppy négylábú és Anna kétlábú

You Might Also Like

1 Comment

  1. Zágrábi kitérő – Floppy and Me

    március 6, 2018 at 8:01 de.

    […] Előző bejegyzésemben már elmeséltem, hogy eredetileg február 18-án szerettünk volna indulni, de aznap épp infúzióban adagolták nekem a különböző salakanyagok eltávolítását meggátló gyógyszereket. Így végül – hála ennek a bájos vírusnak és annak az úriembernek, aki eltulajdonította a pénztárcámat – egy héttel halasztottuk az indulást. […]

Leave a Reply