7. hét - Nizza, EMBEREK, GONDOLATOK, KUTYADOLOG, LÁTVÁNYOS, ÚTON

Francia riviéra a kutyámmal – jó ez nekem?


Miután Floppyval eltöltöttünk 6 hetet Olaszországban, Franciaországban folytattuk tovább utunkat. Elsőként a francia riviérát, azon belül is Nizza környékét céloztuk meg – pontosabban Cagnes-sur-Mer-t, ami a Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban fekszik.

Egyszerű érvek sorakoznak választásom mellett:

Itt jóval olcsóbban lehet menő, tengerre néző lakást bérelni és isteni vörösbort iszogatni valamelyik part menti kis bárban, mint mondjuk Nizzában.

Ez volt az első olyan állomásunk, ahol egy nagyobb város központjában foglaltam lakást. Ismét az Airbnb-n keresztül találtam szállást, amivel kapcsolatban most meg is osztanék egy rövid történetet, szerintem hasznos információ lehet:

Sokan – akárcsak én is – fontosnak tartják, hogy a lakás, amit kivesznek, jó referenciákkal rendelkezzen. Jómagam kizárólag 4 és afölötti csillagos helyeket választok és köztük is legszívesebben olyat, ahol sok vélemény szerepel. Cagnes-sur-Mer esetében is majdnem így tettem, mígnem szemet szúrt egy modern, aprócska, tengerpartra néző lakás, ami lényegesen olcsóbb volt, mint a többi. Miután rákattintottam, egyből azt kerestem, hogy „mi lehet itt a gond”. Merthogy ilyen áron elképzelhetetlennek találtam, hogy ne legyen valami probléma ezzel a hellyel. Probléma alatt azt értem, hogy: vagy a gettó közepén áll a ház, vagy nincs ingyenes parkolás, vagy igazából egyetlen jó kép készült erről a pár négyzetméterről, amúgy meg omladoznak a falak és csótányok nyüzsögnek a sarokban.

Nem kellett hozzá sok idő, hogy rájöjjek: azért ilyen olcsó ez a lakás, mert nincs véleményezve. Így pedig természetesen nehezebben nyeri el az emberek bizalmát. VISZONT a házigazdáról találtam bőven véleményeket – és ez az, amit meg szeretnék veletek osztani: ne csak az alapján válasszatok lakást, hogy hány csillagot kapott másoktól, de a házigazda értékeléseit is vegyétek figyelembe!

Az én esetemben egy szuper profi házigazda új lakásának lehettem első vendége, így nem csak, hogy jutányos áron béreltem a helyet, de még kitüntetett figyelemben is részesültem annak érdekében, hogy biztosan jó pontokat adjak.

De kanyarodjunk is vissza a francia riviérán szerzett tapasztalatokra.

 

Először is, az idejutásról:

Ventimiglia-nál léptük át a határt. Nem volt semmiféle ellenőrzés. Igazából fel sem tűnt, hogy már Franciaországban vagyunk, ameddig nem kaptam róla SMS-t.

A francia autópályák használatáért kapuknál fizetünk, méghozzá nem is keveset. Olaszországgal ellentétben a rendszer itt nem úgy működik, hogy kapsz egy jegyet, amit kihajtásnál bedugsz egy gépbe aztán „Ciao bella”, mehetsz utadra.

Itt általában rögtön fizetsz egy fix árat: 7,50 euro, majd később 0,70 euró (bizony, ilyen összegekért is képesek a franciák kaput építeni), majd 3 euró satöbbi.

Fontos tudnivalók:

  • Nagy címletekkel nem lehet fizetni, ezért mindenképp érdemes aprót tárolni az autónk valamelyik zugzsebében.
  • Lehet kártyával is fizetni, ha kifejezetten szeretünk pénzt tömködni bankok zsebébe. Pofon egyszerű: egy nyílásba bedugjuk a bankkártyánkat és ennyi. Ne csodálkozzunk rajta, hogy senki nem kérdez tőlünk semmit: egyszerűen lemegy a pénz a számlánkról, felnyílik a kapu, kihúzhatjuk a kártyát, aztán „Au revoir”.
  • A franciák kifejezetten türelmetlenek a volán mögött. Simán elkezd a sor dudálni, ha tetvészkedsz a kapunál.

Vendéglátónk segítségének köszönhetően sikerült ingyenes parkolóhelyet találnunk a lakás környékén, ami tengerparti város lévén egy egészen szerencsés fordulat. Ezek után egész héten nem is nyúltam Kiwi-hez, nehogy befoglalják a helyünket. Amúgy is, a városok közötti tömegközlekedés szuper egyszerűnek bizonyult, de erre majd nizzai bejegyzésünkben bővebben is kitérek.

Sajnos az itt töltött hetünk túlnyomó részében esett az eső. Nem is akárhogyan: attól tartottam, hogy a lakásunk melletti csatorna kiönt a medréből és ellepi az utcát.

Amikor épp nem esett, Floppyval azonnal megragadtuk az alkalmat arra, hogy ellátogassunk a partra.

Cagnes-sur-mer egy modern, tengerparti város. Kevésbé bájos, mint mondjuk egy kedves francia falu, de a part nagyon szépen kiépített: a tenger melletti széles úton rengetegen futnak, sétálnak és sok az étterem/bár is a környéken. A kutyasétáltatás nem, hogy megengedett, de számomra úgy tűnt, hogy kifejezetten divatos – Sok a kutyás erre.

 

Természetesen, itt is megy a turizmus, de egyértelműen a helyiek vannak többségben.

Ami az árakat illeti (bár már utaltam rá fentebb): a francia riviéra kevésbé ismert városkája ugyan drágább, mint Olaszország, de olcsóbb, mint Nizza. Az eszpresszó kávé 1-2 euróba került, a croissant 1 euró körül mozgott, egy komplett vacsora pedig 15 eurónál kezdődik, ha olyan madárétkű vagy, mint én.

Kutyákkal kapcsolatban a következőket figyeltem meg:

  • Jóval kevesebb helyre engedik be őket, mint Olaszországban: közértbe nem viheted be, pékségbe nem viheted be, ruhaboltba általában nem viheted be stb.
  • A franciák is, többnyire mosolyogva fogadják a kutyákat, de nem állnak le őket megpuszilgatni, mint a szomszédos országban. Viszont ők sem kérnek engedélyt a simogatásra.
  • „Ha kutyád van, valószínűleg helyi vagy” felfogás alapján velem kivétel nélkül mindenki nagyon kedves volt. Sokan meg is szólítottak minket az utcán, hogy útbaigazítást kérjenek, vagy megkérdezzék, hogy mi a neve a kutyának stb.
  • Sok a kutyásoknak szóló felhívás a közterületeken, ezekre érdemes odafigyelni. Általában eléggé egyértelmű a jelentésük, de némelyik tábla kifejezetten vicces:

Nem szabad a kutyát kikötni, amikor épp…?..?!?!

Összességében: a franciákban elsőre pozitívan csalódtam. Igaz, sok esetben úgy éreztem, hogy itt mindenki jóval stresszesebb, mint mediterrán szomszédaiknál. Négylábú barátainkat pedig nyugodtan elhozhatjuk magunkkal, nem fogunk különösebb nehézségekbe ütközni.

Utolsó jó tanács kutyásoknak – tanuljatok az én hibámból: amennyiben félős a kutyátok érdemes jól megnézni, hogy mégis milyen messzire választotok szállást a repülőtértől. Floppy számára horror volt ez a hét: vagy a villámlástól, vagy a nizzai repülőtérre látogató gépek zajától csinálta össze magát. Bármilyen jutányos áron is jutottam hozzá ehhez a klassz kis lakáshoz, ha ezt tudom, biztosan megkímélem Floppyt ettől az élménytől.

 


Ha hasznosnak találtad a cikket, kövess minket utunkon a Facebook-on is és iratkozz fel Youtube csatornánkra. Grazie mille! 🙂

Floppy négylábú és Anna kétlábú

 

 

 

You Might Also Like

Leave a Reply